A hadi helyzet 1944 nyarán rákényszerítette a német hadvezetést, hogy szövetségeseit korszerû, a német logisztikai rendszerbe illeszkedõ fegyverzettel lássa el. Ilyen meggondolások alapján került sor 1944. június 10-én a magyar honvédség német fegyverekre való fokozatos átfegyverzésérõl szóló megállapodás megkötésére. Ennek értelmében az év végéig a magyar páncéloshadosztályok szervezetét is német mintára kívánták kiegészíteni, vagyis harckocsiezredeikbe egy osztály (zászlóalj) Pz.IV és egy osztály PzKpfw. V. Panther harckocsi került volna. A németek 1944 augusztusában 5 db Panthert át is adtak kiképzési célokra. Egyes visszaemlékezések szerint 1944. augusztus 23-a, vagyis a román kiugrás után egy eredetileg Romániának szánt Panther-szállítmány (mintegy 10-12 db nehézharckocsi) ugyancsak a magyar honvédség birtokába jutott.
 A Panthereket az Észak-Erdélybe átcsoportosított magyar királyi 2. honvéd páncéloshadosztály 3. harckocsiezrede I. zászlóaljának 2. százada kapta meg. A század parancsnoka Tarczay Ervin fõhadnagy volt. A magyar páncélosoknak már volt tapasztalata a korszerû német nehézharckocsikkal kapcsolatban, tekintve, hogy 1944. május 15-tol augusztus elejéig az 3/I. harckocsizászlóalj 2. és 3. százada PzKpfw. VI. E Tiger nehézharckocsikkal is rendelkezett. Esztergom és Hajmáskér állomásokról 1944. szeptember 1-én indítottak útba "Farkas" fedõnév alatt egy egyesített szállítmányt, amely a már korábban említett 5 db PzKpfw. V. Panthert és további 20 db Pz.IV-t szállította Szamosfalvára. A harckocsikat szeptember 5-én rakodták ki.
 A magyar 2. hadsereg a Kárpátok hágóinak elérése és a szovjet csapatok elõli lezárása céljából 1944. szeptember 5-én német támogatással támadást indított. Ennek keretében a magyar 2. páncéloshadosztály a német 1179. rohamlövegosztállyal együtt támadott. Élen haladó Pantherei Nagysármás - Mezõzáh - Mezõtóhát útvonalon 5-én estére elérték Marosludast. Csupán Nagysármásnál ütköztek ellenállásba: a páncéltörõ eszközök nélkül védekezõ román 7. határõrezred itt is csak átmenetileg tudta zavarni a magyar elõrenyomulást.

 A Tarczay fõhadnagy parancsnoksága alatt álló Pantherek többek között szeptember 15-én egy Tordától keletre indított támadás során is bizonyították harcképességüket. A nehézharckocsik minden kísérõ gyalogsági támogatás nélkül, fedett terepen, igen heves ellenséges tüzérségi, aknavetõ- és páncéltörõ tûzben, a támadó 3/I. harckocsizászlóalj zömétõl messze elõretörve támadtak. A századparancsnok lendületes elõretörése magával húzta a többi harckocsit is, és ennek volt köszönhetõ, hogy a kitûzött támadási célt az elrendelt idõre sikerült elérni. A csoportosítás az elõretörés során két század erejû ellenséges gyalogságot és 3 db páncéltörõ ágyút semmisített meg.
 Másnap a déli órákban a magyar erõkre törõ szovjet harckocsikat Tarczay Pantherei megkerülték, s noha a szovjetek túlerõben voltak, a századparancsnok hatásos tûzvezetése nyomán támadásuk megakadt és a szovjet harckocsik visszavonulásba kezdtek. Tarczay Ervin harckocsijával egy szovjet harckocsit kilõtt. A délután folyamán a századparancsnok Panthere a leghevesebb páncéltörõ tûzben és páncélöklökkel felszerelt ellenséges gyalogság veszélyes szomszédságában is elõretört és erélyes fellépésével elérte, hogy a zászlóaljának balszárnyát szorongató ellenséges erõk támadása megakadt. Eközben két harckocsit és egy páncéltörõ ágyút lõtt ki.

 Szeptember 22-én ugyancsak Tordától keletre a Vaskapu felé támadó ellenséges csoportosítást az aznap bevethetõ állapotban lévõ két darab magyar legénységû Panther oldalba támadta és a harckocsik mintegy zászlóaljnyi erejû gyalogságot szórtak szét, illetve semmisítettek meg. Délután az egyre nagyobb erõkkel támadó szovjeteket ismételten oldalba kapták Tarczay nehézharckocsijai. A kialakuló tûzharcban a századparancsnok újabb két T-34 típusú harckocsit és egy páncéltörõ ágyút semmisített meg. Ezen támadás alatt Tarczay harckocsiját a szovjetek kilõtték, de átszállva egy másik harckocsiba a századparancsnok tovább vezette századát a kitûzött támadási célig.
 Két nappal késõbb a magyar 2. páncéloshadosztály 3/I. és 3/II. harckocsizászlóaljainak összesen 17 db bevethetõ harckocsija maradt: 2 db PzKpfw. V. Panther, 6 db Pz.IV és 9 db Turán. A harckocsikat egyéb magyar csapatrészekkel együtt Nagy-Ördöngos területén, a 348 magassági pont körül ellentámadásra kész tartalékként tartották készenlétben. Érdemes megjegyezni, hogy 1944. szeptember 25-én a magyar 2. páncéloshadosztály ismét 5 darab bevethetõ Pantherrel rendelkezett, s ezen kívül még 3 darab PzKpfw. V.I Tiger E (!) is állományába tartozott.
 Szeptember 26-án 16.00 órakor az egy nappal korábbi ötbõl megmaradt két bevetheto Panther a magyar páncéloshadosztály 2. páncélos utászzászlóalja 2. századának felével és a magyar 25. gyaloghadosztály rohamszázadának egy szakaszával a bal szárnyon, illetve a páncélos utászzászlóalj 3. századával és 8 db Turánnal a jobb szárnyon ellentámadásra indultak, hogy visszavessék a kora délután, mintegy másfél zászlóaljnyi erõvel kibontakozó szovjet támadást. A két Pz. IV harckocsival kiegészült magyar páncéloscsoport lendületes támadásához fokozatosan felzárkóztak a magyar gyalogosok és páncélos utászok is. A magyar állásokba beékelõdött szovjeteket 17.00 óráig sikerült kivetni elfoglalt pozícióikból. A balszárnyon eloretörõ Pantherek magukkal ragadták a gyalogságot is, így nyílt terepen zúdult rájuk a szovjet aknavetõ- és sorozatvetõtûz. A magyar tüzérség hamarosan beérkezõ válasza és a harckocsik pásztázó sortüzei megtették hatásukat és a szovjetek nem tudták megállítani a lelkesedésükben már terepfedezet nélkül, felállva tüzelõ magyar honvédeket.

 Október 2-án hajnalban Vaskapu 443 magassági ponttól északnyugatra egy magyar legénységû PzKpfw. V. Panther, amelynek kormánymûve meghibásodott, s így kielégítõen manõverezni nem tudott, a magyar 2. páncélos utászzászlóalj 2. századának védõvonalában páncéltörõ feladattal lesállást foglalt. A Pantherekkel felszerelt magyar harckocsiszázad 1944. szeptember 15-tol október 6-ig a Torda elõtt vívott harcokban 11 db ellenséges harckocsit, 17 db páncéltörõ ágyút, mintegy 20 db géppuskafészket és egy szovjet sorozatvetõt megsemmisített, illetve zsákmányolt 9 db géppuskát, 5 db nehézpuskát és 32 db puskát.
 A Tisza vonalának védelmére visszavont magyar 2. páncéloshadosztályban harcoló Tarczay Ervin saját Pantherével és százada harckocsijaival együtt 1944. október 25-én Tiszapolgártól délre, Kuntanya területén a vele szemben állásban lévõ, 6 db páncéltörõ ágyúból álló páncélelhárító reteszállást lendületes támadással lerohanta és 3 db páncéltörõ ágyút zsákmányolt. Eközben oldalról és hátulról 2 db T-34 típusú szovjet harckocsi kerülte meg. A századparancsnok azokat kis távolságra bevárva kilõtte, majd századával csatlakozva a jobbszárnyán elõretörõ német harckocsicsoporthoz, a tiszacsegei mûútig tört elõre. Ezzel együtt százada október 6-tól 25-ig újabb 5 db (összesen 16 db) szovjet harckocsit semmisített meg. Eközben százada kilõtt egy szovjet rohamlöveget is és zsákmányolt 3 db aknavetõt. Tarczay századát az erõs gyalogsági tûzben is Pantherének tornyában állva vezette. Öt nappal késõbb, október 30-án ugyancsak Tiszapolgártól délre, Bivaly tanya területén a magyar Panther-század az éjjel áttört ellenséges csoportosítás harcálláspontját bekerítette. A súlyos közelharcban a harckocsik sikeresen kivágták magukat, nem törõdve az elaknásított terepszakasszal támadásba lendültek és megsemmisítettek egy zászlóaljnyi ellenséges gyalogságot. E támadás közben Tarczay Panthere 25 méterrõl páncéltörõágyú-találatot kapott, de harckocsija harcképes maradt és a löveget legázolta. Tovább nyomulva a századparancsnok harckocsijaival oldalba támadott egy felvonuló szovjet tüzérüteget és azt módszeresen szétlõtte.
 Egyes adatok szerint a magyar legénységgel harcoló Pantherek utolsó darabja a 2. páncéloshadosztály Garam menti harcai során esett ki 1944 karácsonyán. Azonban a Dél Hadseregcsoport hadinaplójának 1945. februári mellékleteibõl az derül ki, hogy a magyar királyi 2. páncéloshadosztály kötelékében 1945. február 17-én és 24-én is volt egy darab bevethetõ magyar Pz.V, de a március 3-i jelentés ilyen típusú magyar harckocsit már nem említ.